#történelem

A körút építése az 1870-ben létrejött Fővárosi Közmunkák Tanácsának egyik legfontosabb vállakozása volt. Pest főútvonalait korábban a sugárutak: a Váci út, a Király utca, a Kerepesi (Rákóczi) út, a Stáció (Baross) utca, az Üllői út és a Soroksári út jelentették. A város bővülése a XIX. század elején ezek és a Duna partjai mentén kezdődött, ám a szélesedő beépített területeknek egymással nem volt kapcsolatuk. A Lipót körút a Fegyvergyár utca, a Ferenc körút a Malom utca nyomvonalát követte, a körút többi szakasza áttörte a közbenső, kusza beépítésű területet.

Abból, hogy a szegénység és kiszolgáltatottság hivatalosan a Rákosi- és a Kádár-korban sem létezett, egyenesen következett, hogy kurvának csak az állt, aki nem akart dolgozni, de fényűzően, luxus körülmények között élni bezzeg igen – olvasható egy 1971-es, szigorúan titkos rendőrségi jelentésben, amelyet Tóth Eszter Zsófia idéz 2011-es tanulmányában.

A kezdeti sikerek után a csarnok forgalma annyira visszaesett, hogy 1936-ban felmerült bezárásának, s a helyén uszoda létesítésének terve. Ettől azonban mégis megszabadult, s még egy csapást kell túlélnie, amikor 1988. május 6-a éjjelén az épületben műszaki hiba miatt tűz ütött ki s leégett. A károk ellenére nem bontották le, hanem Tokár György és Hidasi György építészek tervei alapján épületét és vasszerkezetét eredeti formájában helyreállították és 1991.

Átadása utáni időkben – írja a Budapest City.org – a főbejáraton, vagyis a Rákóczi tér felől lovaskocsival is be lehetett hajtani a csarnokba, így könnyítve meg a lerakodást. Bent 4 és 6 m2-es árudáknak alakítottak ki helyet, így 375 állandó és 55 ideiglenes árusítóhely volt az épületben. A pincét raktározásra használták, s a sarokpavilonokban kapott helyet az áruvizsgáló, a rendőr, a csarnokfelügyelet, az elsősegélyhely és a vendéglők. Fölöttük bérlakások voltak. Ezek bérbevételéből csökkenteni tudták a helypénzt, ami mérsékelte a csarnok árait.

Budapesten a Rákóczi tér és környéke volt az első, a középkori Pest (a mai Belváros) városfalain kívül benépesült terület. A török hódoltság végére, 1686 körül Pesten az ostrom, a fosztogatások, a sorozatos járványok következtében nemcsak a lakosság száma csappant meg, hanem az épületek nagy része is elpusztult.

A városrendezés részeként nemcsak téglaházak épültek, hanem szisztematikus utcahálózatot próbáltak kialakítani a közlekedés és a városrészek jobb összeköttetése miatt. A Duna volt medrének a rendezése is elkezdődött, nyomvonalán indult meg 1872-ben a Nagykörút építése, melynek egyetlen fás része a Rákóczi tér maradt. Ugyanekkor, a növekvő város szervezett élelmiszerellátása érdekében, a szörnyű higiéniai állapotok felszámolása miatt a fővárosi Közmunkatanács kerületi csarnokrendszer kiépítését határozta el.